Túlélni a túlélhetetlent!

Aki 30 napon keresztül bolyongott a fagyos Antarktiszon

A legendás ausztrál geológus, akadémikus és felfedező, Sir Douglas Mawson 1912 decemberében indult el csapatával az Antarktisz addig ismeretlen területeinek felderítésére. Két társával vágott neki az ötszáz kilométeres felfedezőtúrának a jeges kontinens belsejébe, hogy tudományos adatokat gyűjtsenek és állatokat fogjanak be. Az út azonban jóval veszélyesebbnek bizonyult, mint azt gondolták: egyik társa, a fiatal Belgrave Ninnis beleesett egy gleccserszakadékba és szörnyethalt, majd a felfedezők szánhúzó kutyáinak többsége, illetve szinte minden élelmük és a sátruk is odaveszett.Mawson és másik társa, Xavier Mertz svájci hegymászó heteken keresztül rótta a hómezőket, hogy visszataláljanak a táborba, miközben az elpusztult kutyák húsát fogyasztva próbáltak életben maradni. Mertz végül belehalt az alultápláltságba, a kimerültségbe és valószínűleg a mérgezésbe, ami a kutyák májának elfogyasztása miatt jelentkezett nála. Ezt követően Mawson harminc napon keresztül dacolt egymagában az elemekkel, mire 1913 februárjában sikeresen visszatért az expedíció táborába – és éppen lemaradt a csapat többi tagját hazaszállító hajó indulásáról. Bár ma már ausztrál nemzeti hősnek számít – többek között a százdolláros ausztrál bankjegyen is az ő arcképe szerepel –, egyesek azzal vádolják, hogy szándékosan úgy osztotta el a szűkében lévő ételadagokat, hogy Mertz kevesebbet kapjon belőle, mint ő, illetve hogy nemcsak az elhullott kutyák húsából, de társa holttestéből is evett a túlélés érdekében.